A bolgárok eredete Bulgáriában részben politikai kérdés is. A hagyományos szemlélet azt tartja, hogy a mai bolgárok a VII-IX. század során három elemből alakultak ki: ezek a trákok, a szlávok, s a bolgárok, ez utóbbiakat előbolgároknak vagy ősbolgároknak is nevezve a mai bolgároktól való megkülönböztetés (?) céljából.

A II. vh. előtti időszakban vagy az ősbolgár elemet hangsúlyozták ki, vagy a szláv elemet. A kommunista Bulgáriában természetesen a szláv elem volt a leginkább hangsúlyos, viszont a kommunizmus utolsó 20 évében megjelent alternatívaként a trák elem elsőbbsége is. A kommunizmus bukása után ismét beállt a véleményszabadság. Az uralkodó elmélet az a modern felfogás, hogy a modern bolgárok elődei nem jöttek sehonnan sem, hanem mindigis helyben voltak: ezek elsősorban trákok, leginkább elszlávosodott vagy elgörögösödött trákok, valamint több később beáramlott szláv törzs, s ezt a népességet szervezték államá a VII. sz. végén a térségben megjelenő (ős)bolgárok. Az arányokról csak feltételezések vannak.

A szlávokról annyit tudni biztosan, hogy a mai Bulgária területére a VI. században érkeztek. Államot sosem alapítottak, önálló törzsekben éltek, melyek közül egyesek laza törzsszövetséget alkottak.

A trákok a térség őslakossága, azonban a római és a görög hódítás hatására eredeti kultúrájukat elveszítve latinizálódtak ill. göröggé váltak, majd pedig a szláv betelepülés után jelentős részük elszlávosodott.

Az ősbolgárok Közép-Ázsiából érkeztek, uráli-altáji nép (kisebbségi vélemény szerint az indoeurópai népek iráni ágához tartoztak). Önálló államot először 632-ben alapítottak, miután sikeresen elszakadtak a Nyugati-Türk Kaganátustól. Ez az állam a magyar történelemből ismert Etelköz területén volt, de hozzá tartozott az Észak-Kaukázus is egészen a Kaszpi-tengerig, valamint a Fekete-tenger partvidéke a Duna torkolatáig (a Duna északi partja volt bolgár terület, a déli part bizánci volt akkoriban). A bolgár állam központja a Fekete-tenger északkeleti partvidékén volt, a Kercsi-szorosz keleti oldalán. Ezt az államot Nagy-Bulgária vagy Régi Bulgária néven szokták emlegetni.

Az államalapító halála után az öt rivális örökös viszálya miatt az állam egysége felbomlott. A nép ennek következtében öt részre bomlott, minden rész egy-egy örököst követve.

Egy rész északkelet felé vándorolt, a Volga-Káma vidékre (gyakorlatilag a Magna Hungaria néven ismert terület közvetlen északi szomszédságába), ahol megalapították a volgai bolgár államot, mely aztán fél évezredig állt fenn, egészen a XIII. század közepéig, amikor a mongolok a területet meghódították. Később a területet a mongolok ellen hadakozó oroszok szállták meg, végülis a XVI. sz. közepére a területet teljes egészében Oroszországhoz csatolva. A bolgárok nagy része keveredett a mongolokkal és más népekkel, így alakult ki a tatár néven ismert nép volgai ága. A volgai tatárok egy kisebb része ma is bolgár identitású (ezen álláspontú mai tatárok neve: bulgaristák), míg a túlnyomó többség - bár elismerve a bolgár ősöket - az új tatár identitást tartja sajátjának, mivel azt a bolgár identitástól különbözőnek fogja fel. A volgai bolgár állam északi részein kevesebb volt a keveredés, itt a bolgárok jobban megmaradtak, belőlük alakult ki a mai csuvas nép. A csuvas nyelv gyakorlatilag egyezik az ősbolgár nyelvvel, annak kései változata.

A volgai tatárok mai létszáma kb. 8 millió, de - mint említettem - a magukat bolgárnak tartók, azaz a volgai tatárok bulgarista irányzatának hívei (tulajdonképpen a bulgarizmus azt állítja, hogy a "bolgár" és a "tatár" ugyannak a népnek két különböző elnevezése) ebből talán 10-15 % lehet.

A csuvasok mai létszáma kb. 2 millió fő. A csuvas nyelvet tartják a legközelebbinek az eredeti (ős)bolgár nyelvhez.

Magyar szempontból érdekes, hogy mind a bolgárok, mind a többi felsorolt nép a magyarokat nagyon közeli rokonnépnek tartja. A csuvas nyelvvel - és így az (ős)bolgárral is - kapcsolatban érdekes, hogy bár ma a nyelvészek többsége az altáji nyelvek türk ágához sorolja, legközelebbi rokonaként a kazár és a hun nyelvet megjelölve, kisebbségi vélemény szerint a csuvas valójában finnugor nyelv, mely sokat átvett a közeli türk nyelvektől, tehát ez ugyanaz az álláspont, ami a magyar nyelvvel kapcsolatban a többségi tudományos álláspont: finnugor nyelv erős türk hatásokkal!

De visszatérve Nagy-Bulgária felbomlásához, lássuk a további csoportokat! Egy kisebb néprész helyben maradt, majd később a Kaukázus északkeleti részén telepedett le végleg. Ez a mai balkár nép. Szintén az ősbolgár nyelvet beszélik, azaz annak egy kései változatát. A balkárok onnan ismertek leginkább a modern történelemből, hogy a II. vh. idejében az egyike voltak a Sztálin által "náci-kollaboráns gyanúsnak" minősített népeknek, ezért a németek közeledtével a teljes lakosságot erőszakkal kitelepítették szülőföldjéről, s csak Hruscsov idejében térhettek vissza. A balkár nép jelenlegi létszáma kb. 100 ezer fő, főképpen a mai Oroszország kabardino-balkár (autonóm) köztársaságában élnek, ahol azonban csak a lakosság 12 %-át teszik ki (az autonóm köztársaság többségi népe a kabardin, mely egy, a bolgárokkal nem rokon, kaukázusi nép).

Két másik népcsoport nyugat felé indult, az egyik a mai Magyarországra, a másik a mai Olaszországba. Az "olaszországi bolgárok" hamarosan elvesztették önálló identitásukat, teljesen beleolvadtak a helyi lakosságba, a fő megmaradt nyom róluk tulajdonképpen az a tény, hogy oda vándoroltak. A Magyarországra vándoroltak hamarosan összetűzésbe kerültek az avarokkal, s emiatt elhagyták a térséget, dél felé vonulva, a mai Macedónia területére, ahol egyesültek később a bolgárok ötödik részcsoportjával, melyről most lesz szó.

A legnépesebb, ötödik csoport (akik "dunai bolgárok" néven is ismertek, így különböztetve meg őket a "volgai bolgárok" csoportjától), Aszparuh (vagy Iszperih) kán vezetésével átkelt a Dunán, benyomulva a Bizánci Birodalom területére, elfoglalva a mai Északkelet-Bulgária és a mai román tengerpart (Dobrudzsa) területét. Miután a bizánciak nem tudták kiűzni őket, kénytelenek voltak az új államot 681-ben elismerni. Ez az évszám számít hivatalosan a mai Bulgária megalapítása évének, bár egyes történészek ezt a dátumot vitatják, s a kontinuitás elméletét vallva azzal érvelnek, hogy a dunai bolgár állam nem új állam, hanem csupán a 632-ben alapított Nagy Bulgária terjeszkedése, azaz 681 nem az államalapítás éve, hanem a Bizánc által való elismerés időpontja. Mindenesetre - bár valószínűleg tényleg helyesebb lenne a 632-es évet említeni - ma is a 681 a legismertebb dátum Bulgáriában, a kommunista időszak bolgár címerén szerepelt is ez a évszám.

A bolgár állam hamarosan terjeszkedni kezdett, lassan elfoglalva csaknem a Balkán-félsziget teljes déli részét, egészen az Adriai-tengerig, északnyugaton pedig előrenyomulva a Duna-Tisza-köze északi vidékéig és Erdélyig, mely területek Árpád magyarjainak érkezéséig a a bolgár állam határvidékéhez tartoztak. Eközben a bolgár állam allatvalóivá váltak a helyi lakosok, akik elsősorban szlávok voltak. A szláv törzsek előkelői hamarosan bekerültek az állami vezetők közé, bár maga a főhatalom mindigis a bolgár előkelő családok kezében maradt.

Az elkövetkező 200 évben a dunai szlávok nyelve egyre jobban terjedt, lassan kiszorítva a bolgár nyelvet. A kereszténység felvétele (864) tovább erősítette ezt a folyamatot. Két szerzetes, Cirill és Metód (Kíril és Metódij bolgárul, Kürilosz és Methodiosz görögül) szlávra fordították a Bibliát és más vallási könyveket, a Thesszaloniki környéki szláv nyelvjárást alapul véve. Ehhez megalkották a saját szláv ábécét (addig a szlávok nem rendelkeztek írásbeliséggel, ill. szükség esetén görög betűket használtak), a glagolita ábécét. (Később ezt váltotta fel a Cirill tiszteletére cirill ábécének nevezett új szláv ábécé.) Tehát a kereszténység terjesztése is szláv nyelven történt.

A X. sz. elejére megtörtént a teljes nyelvváltás: ezután már a szlávok nyelvét nevezték bolgárnak. Bizonyos hatások megmaradtak az eredeti bolgár nyelvből, nemcsak egyes szavak, de a nyelvtani logika egy része is, ez a magyarázata annak, hogy nyelvtani szempontból a bolgár nyelv erősen különbözik az összes többi szláv nyelvtől: az összes többi szláv nyelvtől eltérően csak a bolgárban van névelő, csak a bolgárban van bonyolult igeragozási rendszer, csak a bolgárból haltak ki a névszói esetragok, s csak a bolgárban tapasztalhatók egyes, birtokos raghoz hasonlító nyelvi elemek.

Bulgária a kereszténységet Bizáncból vette fel, azonban arra törekedett, hogy a bolgár egyház független legyen Bizánctól. Mivel a kereszténység felvétele idején a bolgár állam erős regionális hatalom volt, ez a törekvés hamarosan sikerrel végződött, 919-ben a bolgár egyház magát függetlennek nyilvánította, s ezt 927-ben Bizánc is elismerte.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.